***
***
***
***
***
|
|
|
„...nem hagy nyugodni a gondolat, hogy az emberi sorsok, akár az évszakok, folyton ismétlődnek a földön, ugyanazok a szerepek járnak körbe-körbe, csak a személyek váltakoznak, akik eljátsszák azokat.” – Egy bácskai magyar család legendáriuma, a ’80-as évek Jugoszláviájának egyhangú, mégis vészjósló mindennapjai, összeszövődő-szétváló sorsfonalak, Montenegró és az Adria idéződnek meg a regény lapjain. Láng Zsolt: Az elbeszélhetetlen regény » |
||
 |
||
|
||
|
|
|
Lenyűgözve olvassuk a különféle rövid karcolatokat, meséket, jellemrajzokat, világképeket és egyéb ismereteket az élet legkülönfélébb tartományaiból: valóság és absztrakció, légiesség és tenyeres-talpasság mindig így, együttesen, kéz a kézben járnak ezekben az írásokban – egyik sem törekszik semmiféle kizárólagosságra. Tull úr történetei nem elmesélhető történetek – mindig, minden pillanatában valami egészen váratlan esemény beiktatásával dramaturgiai csavarodás képes bekövetkezni. Hol a valóság válik mesévé, hol egész fordítva, a mese valósággá, hol a legszebb, legabsztraktabb képességekkel rendelkezik az ember, hol a legsötétebb gonoszságokkal. |
||
|
||
|
||
|
|
|
A trilógia záró darabjában (Az éden íze és Az űrnő ezüst ujja című kötetek után) is sajátos magyar mitológia szólal meg elementáris nyelvi játékossággal s erővel. Keveredve „északi népem” mitológiájával – az ősök, a régmúltak, a mostaniak életidejével, hogy kifejezhessék Kiss Anna költői világképének sztoikus értelmezését: „elmúlunk, / mégis ébren, / világosan, sötéten / hallgatjuk / vélünk múló / nővéreink / a szélben”. Kiss Anna költészete „lélekdobon” szól – s mi csak ülünk ott ennek a költészetnek a tüzénél. Iancu Laura: Nincs széle a szélnek |
||
|
||
|
||
|
|
|
A Nyugat-nemzedék kiemelkedő szerzőivel (Babits, Krúdy, Karinthy, Márai stb.) induló kötet egészen napjainkig, Kertész Imre Nobel-díjáig ível, kiemelkedő helyet szentelve Mészöly Miklósnak (akinek egyébként a szerző barátja is volt). Részletesen elemzi a ’80-as évek több, mára klasszikussá vált darabját (például Nádas Péter, Esterházy műveit), s kitér kevésbé méltatott, ám jelentős életművek (Hajnóczy Péter, Sziveri János, Lábass Endre stb.) értékelésére is. A társművészetek közül mindenekelőtt a film- és a képzőművészet áll közel Szörényihez: többek között Gazdag Gyula és a Gulyás fivérek, illetve Triznya Mátyás munkáival foglalkozik behatóan, új megközelítésben. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Szellemi elődökhöz írt hommage-ok, remekül szerkesztett szonett-ciklus, tárgyiasultságukban, távolságtartásukban is megrendítő szerelmes líradarabok érett, pontos, végiggondolt poétikáról tanúskodnak. |
||
|
||
|
||
|
|
|
„Első tanulmány- és kritikakötetét adja közre a már szépíróként is sikerrel debütált Darvasi Ferenc. Most jelöli ki az irodalmi játéktér alap- és oldalvonalainak rugalmas mészcsíkját. Számára a sokat emlegetett játéktér valóban a játék tere is; »futballprózánknak« különös figyelmet szentel, erősen megérinti a dramaturgia és a színház, zenei ismereteit szinte valamennyi írásában kamatoztatja. Szuggesztív mondatokba sűrített ítélőereje biztos, sárga és piros lapokat azonban nem osztogat. Ír, olvas, állást foglal, véleményét továbbadja az olvasóknak. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Sárközi Londonról és a pesti Király utcáról írott könyvei után ezúttal a budai Várnegyedben bolyongott – annak a Máraihoz visszavezethető axiómának igazát keresve, amely szerint: „a Várban lakni világnézet”. K. Á.: Várismeret » |
||
|
||
|
||
|
|
|
Az animációt a közvélekedés még ma is nagyobbrészt a szórakoztató gyermekrajzfilmekkel azonosítja. Pedig e nagy múltú – az élő filmnél is korábbi – művészeti ágnak beláthatatlanul gazdag irányzatai, kísérletei, alkotói életművei vannak több mint száz éve. Ezek áttekintésére, esszészerű, élményközpontú megismertetésére vállalkozott a képzőművész-rajzfilmes M Tóth Éva. Szerzőnk az animáció világtörténetén túl különös figyelmet szentel a műfaj hazai történetének, nagyjainak, jelenlegi problémáinak, és személyes érintettségét sem tagadva idézi fel a rajzfilmes műhelyek, alkotók mindennapjait. |
||
|
||
|
||
|
|
|
A magyarság az elmúlt ötszáz év hányattatott történelmének nemcsak szenvedő alanya, hanem okozója is volt. A könyv választ keres arra, mi magyarázza a rosszul meghozott politikai döntéseken alapuló kudarcok sorozatát és milyen kitörési pontok kínálkoznak az ezredfordulón a magyarság számára. Szokatlan összefüggéseket tár szemünk elé, és kihámozza a jelenre és a jövőre szóló újszerű tanulságokat. A magyarság felemelkedésének alapját az anyaország belső erejének és érdekérvényesítési potenciáljának nagyságában látja. Felvázol egy olyan programtervezetet, amely alkalmas mostani társadalmunkat megreformálni egy sikeres jövő érdekében. |
||
|
||
|
||
|
|
|
|
||
|
||
|
|
|
|
||
|
||
|
|
|
A szerző ezúttal is kuriózummal, meglepő és szokatlan kötettel jelentkezik: a Kortárs Kiadó által megjelentetett Pilinszky–Tandori-kötet („A semmi napja mielőtt”, 2008) folytatásaként Rilkét olvasta és fordította újra, egyetlen motívum köré szervezve az anyagot. Angyalversek a nagy elődtől (köztük hét A duinói elégia – részben – új fordításával), azok mentén született újabb (s kötetben most először megjelenő) Tandori-versek, filozófiai reflexiók, vallomások és rajzok, amelyek ezúttal sem pusztán vizuális retorikára épülnek – újabb variációk, kiegészítések és kommentárok, melyek tovább mélyítik és gazdagítják a költő képzőművészeti oeuvre-jét. A kötetet olvasva-nézegetve a műalkotások határai elbizonytalanodnak, virtuálissá és átjárhatóvá válnak, s épp ezáltal egyetlen, figyelmesen szerkesztett, nagy fesztávokat átívelő műalkotássá állnak össze. Tóth Ákos: Az erősebb lét legközelén » |
||
|
||
|
||
|
|
|
Szokatlanul egynemű Iancu Laura költészete: Isten, szülőföld szerelem, halál. Ezt a tematikát karakteres, zárt világban jeleníti meg, elsősorban a katolicitás erőteles szimbólumainak asszociatív játékán alapuló, enigmatikus, puritán nyelven. Költészetének legközelebbi rokona a Pilinszky-líra, valamennyire az istenkereső József Attila és a tragikus sorsra hiperérzékeny Hervay Gizella kései költészete. Vincze Ferenc: Töredék és hiány » |
||
|
||
|
||
|
|
|
A 2008-ban elhunyt neves londoni irodalomtörténész, író poszthumusz novelláskötete igazi bibliofil kiadvány. Kis formátumú, elegáns könyvtest, főként önéletrajzi ihletésű, rövid, szellemes írások, melyeket Gyémánt László képzőművész egész oldalas grafikái kísérnek. Egyhuzamban végigolvasható, kacagtató, nemegyszer megrendítő olvasmány… |
||
|
||
|
||
|
|
|
A szerző célja Németh László politikájának, eszmerendszerének rekonstruálása. Németh minőségeszményének és forradalom-tanának lehetséges szintézisét vizsgálja, miközben arra tesz kísérletet, hogy ezeket a rétegeket úgy válassza el finoman egymástól a jobb szemléltetés kedvéért, hogy a hagyomány és a forradalom Némethnél egymással szervesen összefonódó princípiumai ne essenek szét. Mindezzel ifjú szombathelyi irodalomtörténész a Németh László-kutatás szempontrendszerének megújítására törekszik. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Márai és Szentkuthy állnak a debreceni író, Bálint Péter új esszékötetének tengelyében. Mindkettejük életművében jelentős szerephez jutott a napló és az utazás műfaja; ezeknek az „alázat kalendáriumainak” elemzésével és újraértelmezésével Bálint Péter nemcsak életművüket tekinti át, hanem el is helyezi őket az egyetemes és magyar szellemtörténetben. Ugyan „az önmagunk írása” tekintetében Bálint Péter számára ők az irányadó mesterek, de Mészöly Miklós, s a debreceni klasszikusok, Gulyás Pál és Kiss Tamás is szerepelnek a kötetben – s olvashatóak a szerző újszerű Csokonai- és Rousseau-interpretációi is. Halmai Tamás: A vándor és mozdulata » |
||
|
||
|
||
|
|
|
A jeles irodalomtörténész, egyetemi oktató és kritikus különleges könyvében a magyar sport történeti és szellemtörténeti vizsgálódásait teszi közzé. Munkájában nem nehéz megtalálni a szoros összefüggéseket a honi sport és a magyar huszadik század között – az absztrakt história és a valóságos ember közti átfedésekkel, a történelem kiszabta, általában szűkös léthelyzetekkel és önmegvalósítási lehetőségekkel. A szerző, aki közel négy évtizede vizsgálja rajongott tárgyát (irodalomtörténészként mellesleg minden létező országos sportvetélkedőt megnyert) ebben a könyvében felidézi azokat a legendás alakokat (Papp László, Puskás Ferenc, Balczó András, Széchy Tamás stb.), akik kiemelkedő sportteljesítményeik mellett jelentős befolyást gyakoroltak sportáguk képviselőire, szurkolókra vagy a társadalomra. De megrajzolja azokat a folyamatokat is, amelyek például a magyar futball hanyatlásának társadalmi összefüggéseit kísérik… A lélek és mentalitás mélysége izgatja. Mindaz, ami megjelenik szereplőinek jellemében, belső történetében, alkotói-, versenyzői lélektanában; abban az összefüggésrendszerben, amelyben éltek, de mondhatjuk úgy is, magában a magyar mentalitástörténetben. Kő András: Ördögkézben. Esszé a labdarúgásról és a legendákról |
||
|
||
|
||
|
|
|
Szabó István (1931–1976) a hatvanas-hetvenes évek kiemelkedő novellistája volt a Moldova–Sánta–Galgóczi-féle írói rajban. Nehezen írt, lassan; publikált kisprózája mellett azonban szenvedélyesen levelezett, kidolgozott levél-szövegei pontos írói munkák, amelyekben szarkasztikus humor, politikai irónia és etikus személyiségének sok mély személyes vallomása fogalmazódik meg. A kötet – egy portrét adó előszó után – időrendben közli a közel félszáz, írókhoz, könyvtáros barátaihoz írott, hosszabb-rövidebb leveleit. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Létezésünk spirituális rendjének dimenzióit érinti Juhász Attila új verseskötete, az Eszkimószín. Eszmélkedésünk folyamatai paradoxbeteljesülést kínálnak – ezt sugallják a megformált szövegek –, mert létünk egészének mindig csak darabkáit vehetjük szemügyre. Az „időkerékben” forogva arcunk, tekintetünk „kettényílt tükörbe” lát. A „kirakhatatlan-egész” vonatkoztatási pontjainak költői vetületei itt is, mint a korábbi Hidegláz című kötetben gyakran formálódnak klasszikus sorokká. Hasonlóképpen szűrődik át a világkultúra és a magyar költészet ismerős motívumrendszere is, így adva esélyt ahhoz, hogy mi olvasók az otthonosság reményével szemlélhessük világunkat akkor is, ha talán „Senki sem érti, / milyen felirat van a / tárva zárt égen”. Wenczel Imre |
||
|
||
|
||
|
|
|
A Bach-korszakban játszódó regény egy fiatalember sorsán modellezi a bosszú és a lázadás elkerülhetetlenségét és értelmetlenségét – nem csekély áthallással az ’56 után történekre –, kivételes nyelvi bravúrral és invencióval. Ambrus könyvét, melynek első kiadása a nyolcvanas évek végén jelent meg a JAK-füzetek sorozatban, és mely már sok éve hozzáférhetetlen, nemzedékének egyik irodalmi csúcspontjaként tartják számon. Az új, míves külcsínű, szövegében is javított kiadás célja, hogy ismét felhívja a figyelmet e kivételes írói teljesítményre. Pap Endre: Elokvencia és utilitaritás » Prágai Tamás: Hol van az ország? Újra kiadták Ambrus Lajos Eldorádóját » F. B. : Egy hivatásos kincskereső mindennapjai (Beszélgetés Ambrus Lajossal) » Fazekas Ibolya: A hitelesség jegyében Nagy Gábor: Ambrus Lajos Eldorádó » Csuhai István: Recapitulatio » |
||
|
||
|
||
|
|
|
A művészetek – főképp irodalom – kérdéseivel, szerzőivel foglalkozó írások nem titkoltan azzal kísérleteznek, hogy az óhatatlan személyesség és a kívánatos szakszerűség között miféle hermeneutikai egyensúly tartható fenn. Gere Zsolt: Áttetsző hátterek » |
||
|
||
|
||
|
|
|
Öt hosszabb elbeszélés, mindegyik középpontjában egy sors- és történetformáló női karakterrel. Az írásokon átívelő kimondatlan kérdés az ő princípiumuk titkát bogozza: a kötet írásaiban feltűnik a Lis Taylor, akinek ékszereire brutális arab terroristák vadásznak; a görög ezredesek rémuralma elől az apja hátizsákjában kislányként Magyarországra szöktetett, sikeres képzőművésszé vált szingli; egy pékségben dolgozó, véres szerelmi drámába keveredő asszony; a családdal és a rákkal küszködő, a hagyományos feleség- és anyaszerepet magáról levető egykori szépasszony. Asszonyok, akiknek sorsfonalát a Párkák mind másféleképpen fonták. Keresztes József (1941) író, költő. Vámosmikolán él. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Faustiádák, idő- és mítoszregények, atörténelmi regények hagyományai találkoznak e fabulában, melynek fő témája maga az idő: miképp nyílik átjárás a krétai Minosz király története, a kuruc kor és szeptember 11-i támadások közt. P. T.: Fehér ruhások hatalma – Lipcsey Emőke bemutatkozó regénye Jelen, múlt, jövő (Beszélgetés Lipcsey Emőkével Ördöghinta c . regényéről) » |
||
|
||
|
||
|
|
|
A szerző a Rákosi-korszak irodalmi-kulturális folyamatainak, történéseinek áttekintésén túl számos anekdotát, személyes emléket is felelevenít – a tőle megszokott élvezetes stílusban. László Ferenc: Sztálini műszak » |
||
|
||
|
||
|
|
|
Az Erdély és Magyarország közti ingázás sokaknak vált kényszerű életformájává az ezredfordulón. Az éjszakai buszozás lélektanáról tudósít Simó elbeszélésfüzére, megidézve régiónk közelmúltjának történéseit és etnikai, kulturális sokszínűségét. Tájnyelvi székely, román és cigány nyelvi elemek keverednek az elbeszélésekben, többhöz a szerző – hogy segítse megértésüket –, lábjegyzeteket is fűz. Olyan ismeretlen – nemegyszer groteszk – sorsok, életformák és -helyzetek elevenednek meg a könyv lapjain, melyekről nem is gondolnánk, hogy határainktól pár kilométerre a mindennapok szerves részei. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Szín-, hang- és bábjáték válogatását a szerző elsősorban az ifjúságnak szánja: vidám, érdekes mesék színpadra, rádióba, bábszínházba – de mint professzionális munkák felnőtteknek, pedagógusoknak és színjátszóknak is ajánlhatók. Ezek a szövegek olvasva is élményt kínálnak azoknak, akik szeretik és képesek a szövegeket átélni, hangokra és megszólaló virtuális szerepekre, szereplőkre szétbontani, megeleveníteni – óvodástól nyugdíjas korúig. Mindhárom darab megjárta a maga színházi (vagy rádiós) útját, olykor több bemutatót és sikert is megérve. Hörcher Eszter: Szín–hang–báb |
||
|
||
|
||
|
|
|
A Pályatükrök a Magyar Írószövetség negyven évnél fiatalabb alkotói közül húsz íróról, költőről ad portrét. Mint minden válogatás, szubjektív ez is. Ugyanakkor a szerzők és a pályaképeket alkotó kritikusok, irodalomtörténészek, szerkesztők szemléleti, irodalomesztétikai különbözősége miatt a kötet lenyomata, tükre korunk magyar irodalmának is. Babus Antal NAGY GÁBORRÓL, Zsávolya Zoltán L. SIMON LÁSZLÓRÓL, Wutka Tamás LACKFI JÁNOSRÓL, Erős Kinga SZENTMÁRTONI JÁNOSRÓL, Prágai Tamás TÉREY JÁNOSRÓL, Végh Attila GYŐRFFY ÁKOSRÓL, Elek Tibor SZABÓ TIBOR BENJÁMINRÓL, Papp Endre FALUSI MÁRTONRÓL, Vincze Ferenc RÓZSÁSSY BARBARÁRÓL, Pécsi Györgyi SZÁLINGER BALÁZSRÓL, Farkas Wellmann Éva ORBÁN JÁNOS DÉNESRŐL, Fazekas Ibolya GYÖRGY ATTILÁRÓL, Sturm László LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓRÓL, Bertha Zoltán KIRÁLY FARKASRÓL, Papp Ágnes Klára LÁSZLÓ NOÉMIRŐL, Koncz Tamás KARÁCSONYI ZSOLTRÓL, Dobás Kata NAGY KOPPÁNY ZSOLTRÓL, Demeter Zsuzsa KIRÁLY ZOLTÁNRÓL, Ekler Andrea IANCU LAURÁRÓL és Ködöböcz Gábor CSENDER LEVENTÉRŐL Recenzió, kritika Szepesi Dóra: Pályatükrök » |
||
|
||
|
||
|
|
|
© Kortárs Kiadó 2008 - Minden jog fenntartva!