***
***
***
***
***
 |
||
A sorozat célja, hogy a kiadó szerzőgárdájának szellemi sokszínűsége és gazdagsága egységes könyvformátumban, szolid és elegáns külcsínben táruljon az olvasó elé – ezzel is sugallva a műnemek, műfajok, stílusok és életművek közti átjárhatóság lehetőségét. Mutációi: Kortárs-kritika (ISSN 1789-1221), Kortárs-esszé (ISSN 1789-123X), Kortárs-film (ISSN 1789-2333), Kortárs-vers (ISSN 1789-414X), Kortárs-próza (ISSN 1789-4123), Kortárs-tanulmány. Kortárs Könyvek |
||
|
||
|
|
|
„...nem hagy nyugodni a gondolat, hogy az emberi sorsok, akár az évszakok, folyton ismétlődnek a földön, ugyanazok a szerepek járnak körbe-körbe, csak a személyek váltakoznak, akik eljátsszák azokat.” – Egy bácskai magyar család legendáriuma, a ’80-as évek Jugoszláviájának egyhangú, mégis vészjósló mindennapjai, összeszövődő-szétváló sorsfonalak, Montenegró és az Adria idéződnek meg a regény lapjain. Ughy Szabina: Autóval a tenger felé |
||
 |
||
|
||
|
|
|
Lenyűgözve olvassuk a különféle rövid karcolatokat, meséket, jellemrajzokat, világképeket és egyéb ismereteket az élet legkülönfélébb tartományaiból: valóság és absztrakció, légiesség és tenyeres-talpasság mindig így, együttesen, kéz a kézben járnak ezekben az írásokban – egyik sem törekszik semmiféle kizárólagosságra. Tull úr történetei nem elmesélhető történetek – mindig, minden pillanatában valami egészen váratlan esemény beiktatásával dramaturgiai csavarodás képes bekövetkezni. Hol a valóság válik mesévé, hol egész fordítva, a mese valósággá, hol a legszebb, legabsztraktabb képességekkel rendelkezik az ember, hol a legsötétebb gonoszságokkal. |
||
|
||
|
||
|
|
|
A trilógia záró darabjában (Az éden íze és Az űrnő ezüst ujja című kötetek után) is sajátos magyar mitológia szólal meg elementáris nyelvi játékossággal s erővel. Keveredve „északi népem” mitológiájával – az ősök, a régmúltak, a mostaniak életidejével, hogy kifejezhessék Kiss Anna költői világképének sztoikus értelmezését: „elmúlunk, / mégis ébren, / világosan, sötéten / hallgatjuk / vélünk múló / nővéreink / a szélben”. Kiss Anna költészete „lélekdobon” szól – s mi csak ülünk ott ennek a költészetnek a tüzénél. Iancu Laura: Nincs széle a szélnek |
||
|
||
|
||
|
|
|
A Nyugat-nemzedék kiemelkedő szerzőivel (Babits, Krúdy, Karinthy, Márai stb.) induló kötet egészen napjainkig, Kertész Imre Nobel-díjáig ível, kiemelkedő helyet szentelve Mészöly Miklósnak (akinek egyébként a szerző barátja is volt). Részletesen elemzi a ’80-as évek több, mára klasszikussá vált darabját (például Nádas Péter, Esterházy műveit), s kitér kevésbé méltatott, ám jelentős életművek (Hajnóczy Péter, Sziveri János, Lábass Endre stb.) értékelésére is. A társművészetek közül mindenekelőtt a film- és a képzőművészet áll közel Szörényihez: többek között Gazdag Gyula és a Gulyás fivérek, illetve Triznya Mátyás munkáival foglalkozik behatóan, új megközelítésben. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Szokatlanul egynemű Iancu Laura költészete: Isten, szülőföld szerelem, halál. Ezt a tematikát karakteres, zárt világban jeleníti meg, elsősorban a katolicitás erőteles szimbólumainak asszociatív játékán alapuló, enigmatikus, puritán nyelven. Költészetének legközelebbi rokona a Pilinszky-líra, valamennyire az istenkereső József Attila és a tragikus sorsra hiperérzékeny Hervay Gizella kései költészete. Vincze Ferenc: Töredék és hiány » |
||
|
||
|
||
|
|
|
A szerző célja Németh László politikájának, eszmerendszerének rekonstruálása. Németh minőségeszményének és forradalom-tanának lehetséges szintézisét vizsgálja, miközben arra tesz kísérletet, hogy ezeket a rétegeket úgy válassza el finoman egymástól a jobb szemléltetés kedvéért, hogy a hagyomány és a forradalom Némethnél egymással szervesen összefonódó princípiumai ne essenek szét. Mindezzel ifjú szombathelyi irodalomtörténész a Németh László-kutatás szempontrendszerének megújítására törekszik. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Márai és Szentkuthy állnak a debreceni író, Bálint Péter új esszékötetének tengelyében. Mindkettejük életművében jelentős szerephez jutott a napló és az utazás műfaja; ezeknek az „alázat kalendáriumainak” elemzésével és újraértelmezésével Bálint Péter nemcsak életművüket tekinti át, hanem el is helyezi őket az egyetemes és magyar szellemtörténetben. Ugyan „az önmagunk írása” tekintetében Bálint Péter számára ők az irányadó mesterek, de Mészöly Miklós, s a debreceni klasszikusok, Gulyás Pál és Kiss Tamás is szerepelnek a kötetben – s olvashatóak a szerző újszerű Csokonai- és Rousseau-interpretációi is. Halmai Tamás: A vándor és mozdulata » |
||
|
||
|
||
|
|
|
A jeles irodalomtörténész, egyetemi oktató és kritikus különleges könyvében a magyar sport történeti és szellemtörténeti vizsgálódásait teszi közzé. Munkájában nem nehéz megtalálni a szoros összefüggéseket a honi sport és a magyar huszadik század között – az absztrakt história és a valóságos ember közti átfedésekkel, a történelem kiszabta, általában szűkös léthelyzetekkel és önmegvalósítási lehetőségekkel. A szerző, aki közel négy évtizede vizsgálja rajongott tárgyát (irodalomtörténészként mellesleg minden létező országos sportvetélkedőt megnyert) ebben a könyvében felidézi azokat a legendás alakokat (Papp László, Puskás Ferenc, Balczó András, Széchy Tamás stb.), akik kiemelkedő sportteljesítményeik mellett jelentős befolyást gyakoroltak sportáguk képviselőire, szurkolókra vagy a társadalomra. De megrajzolja azokat a folyamatokat is, amelyek például a magyar futball hanyatlásának társadalmi összefüggéseit kísérik… A lélek és mentalitás mélysége izgatja. Mindaz, ami megjelenik szereplőinek jellemében, belső történetében, alkotói-, versenyzői lélektanában; abban az összefüggésrendszerben, amelyben éltek, de mondhatjuk úgy is, magában a magyar mentalitástörténetben. Kő András: Ördögkézben. Esszé a labdarúgásról és a legendákról |
||
|
||
|
||
|
|
|
Szabó István (1931–1976) a hatvanas-hetvenes évek kiemelkedő novellistája volt a Moldova–Sánta–Galgóczi-féle írói rajban. Nehezen írt, lassan; publikált kisprózája mellett azonban szenvedélyesen levelezett, kidolgozott levél-szövegei pontos írói munkák, amelyekben szarkasztikus humor, politikai irónia és etikus személyiségének sok mély személyes vallomása fogalmazódik meg. A kötet – egy portrét adó előszó után – időrendben közli a közel félszáz, írókhoz, könyvtáros barátaihoz írott, hosszabb-rövidebb leveleit. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Létezésünk spirituális rendjének dimenzióit érinti Juhász Attila új verseskötete, az Eszkimószín. Eszmélkedésünk folyamatai paradoxbeteljesülést kínálnak – ezt sugallják a megformált szövegek –, mert létünk egészének mindig csak darabkáit vehetjük szemügyre. Az „időkerékben” forogva arcunk, tekintetünk „kettényílt tükörbe” lát. A „kirakhatatlan-egész” vonatkoztatási pontjainak költői vetületei itt is, mint a korábbi Hidegláz című kötetben gyakran formálódnak klasszikus sorokká. Hasonlóképpen szűrődik át a világkultúra és a magyar költészet ismerős motívumrendszere is, így adva esélyt ahhoz, hogy mi olvasók az otthonosság reményével szemlélhessük világunkat akkor is, ha talán „Senki sem érti, / milyen felirat van a / tárva zárt égen”. Wenczel Imre |
||
|
||
|
||
|
|
|
A művészetek – főképp irodalom – kérdéseivel, szerzőivel foglalkozó írások nem titkoltan azzal kísérleteznek, hogy az óhatatlan személyesség és a kívánatos szakszerűség között miféle hermeneutikai egyensúly tartható fenn. Gere Zsolt: Áttetsző hátterek » |
||
|
||
|
||
|
|
|
Öt hosszabb elbeszélés, mindegyik középpontjában egy sors- és történetformáló női karakterrel. Az írásokon átívelő kimondatlan kérdés az ő princípiumuk titkát bogozza: a kötet írásaiban feltűnik a Lis Taylor, akinek ékszereire brutális arab terroristák vadásznak; a görög ezredesek rémuralma elől az apja hátizsákjában kislányként Magyarországra szöktetett, sikeres képzőművésszé vált szingli; egy pékségben dolgozó, véres szerelmi drámába keveredő asszony; a családdal és a rákkal küszködő, a hagyományos feleség- és anyaszerepet magáról levető egykori szépasszony. Asszonyok, akiknek sorsfonalát a Párkák mind másféleképpen fonták. Keresztes József (1941) író, költő. Vámosmikolán él. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Faustiádák, idő- és mítoszregények, atörténelmi regények hagyományai találkoznak e fabulában, melynek fő témája maga az idő: miképp nyílik átjárás a krétai Minosz király története, a kuruc kor és szeptember 11-i támadások közt. |
||
|
||
|
||
|
|
|
A szerző a Rákosi-korszak irodalmi-kulturális folyamatainak, történéseinek áttekintésén túl számos anekdotát, személyes emléket is felelevenít – a tőle megszokott élvezetes stílusban. László Ferenc: Sztálini műszak » |
||
|
||
|
||
|
|
|
Az Erdély és Magyarország közti ingázás sokaknak vált kényszerű életformájává az ezredfordulón. Az éjszakai buszozás lélektanáról tudósít Simó elbeszélésfüzére, megidézve régiónk közelmúltjának történéseit és etnikai, kulturális sokszínűségét. Tájnyelvi székely, román és cigány nyelvi elemek keverednek az elbeszélésekben, többhöz a szerző – hogy segítse megértésüket –, lábjegyzeteket is fűz. Olyan ismeretlen – nemegyszer groteszk – sorsok, életformák és -helyzetek elevenednek meg a könyv lapjain, melyekről nem is gondolnánk, hogy határainktól pár kilométerre a mindennapok szerves részei. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Szín-, hang- és bábjáték válogatását a szerző elsősorban az ifjúságnak szánja: vidám, érdekes mesék színpadra, rádióba, bábszínházba – de mint professzionális munkák felnőtteknek, pedagógusoknak és színjátszóknak is ajánlhatók. Ezek a szövegek olvasva is élményt kínálnak azoknak, akik szeretik és képesek a szövegeket átélni, hangokra és megszólaló virtuális szerepekre, szereplőkre szétbontani, megeleveníteni – óvodástól nyugdíjas korúig. Mindhárom darab megjárta a maga színházi (vagy rádiós) útját, olykor több bemutatót és sikert is megérve. Hörcher Eszter: Szín–hang–báb |
||
|
||
|
||
|
|
|
Vári Attila régen várt elbeszéléskötete egyszerre tartalmaz tárgyias és mágikus szövegeket; az írótól megszokott enyhén szürreális elemekkel. A novellák sora valójában utazás és kutatás: kutatás halottak (elesett katonák), szerelmek, furcsa kapcsolatok, régvolt férfiak és történetek után – és szenvtelen oknyomozó, néha filmszerű utazás, időben (világháborúk, bécsi döntés) és térben (Erdély falvai, Gyimestől a kisvárosokig és Kolozsvárig), ismeretlen és ismerős (gróf Bánffy Miklós) alakokkal. De a könyv hősei és szereplői – a szerző absztrakciói szerint – leginkább mégiscsak az időtlen történelem vándorai, akik hol lágerekben, hol fronton, hol birtokaikon, hol már csak túlélőként keresik elveszett igazságaikat. Vári munkájában a felszabadult nyelvi öröm és az érzéki szabadság utáni elfojthatatlan szenvedély találkozik: úgy fognak kezet, szigorú pontossággal, egymással, hogy az a mű minden pillanatában a figyelmes olvasó örömét és felfedező kedvét szolgálja. |
||
| Recenzió, kritika b.g.: Varázslat és Valóság – Vári Attila: Lepkeszárny » |
||
|
||
|
||
|
|
|
A korábbi Lugas-kötetből érzékelhető, hogy Ambrus írói figyelme a nagyobb összefüggések felé, természet–táj–metafizika felé irányul, s műfajul olyan esszényelvet alakított ki, amelyből nem hiányoznak bizonyos fikciós elemek sem. Ugyanakkor, ha rokoníthatnánk, leginkább a Hamvas–Cs. Szabó–Márai esszéirányt jelölhetnénk meg, mint Ambrus Lajos magyar tájékozódási pontjait. Ambrus írásainak legfőbb attribútuma egy érvényes létértelmezés kimunkálása, amely a derű bölcsességén alapul. Ez szövi és lengi át szinte minden szövegét, amely akár régi, elfelejtett alakokat elevenít fel (Entz Ferenc, Paget János, Gyürky Antal), akár régi, elfelejtett gyümölcsöket, s akár Kárpát-medencei utazásait. S ez jelenik meg olvasónaplójában, s a halálról írt meditációban is. A klasszikusok „elegyes” daraboknak nevezték az ilyen írói műveket, ám beszédkészségének fikcióvá emelésével Ambrus azt bizonyítja, hogy ezekben az írói életművekben kissé hátrább sorolt, „forgácsnak” tartott műfajban miként lehet öntörvényű epikai világot teremteni. |
||
|
||
|
||
|
|
|
Hász Róbert gondolkodó, kérdésvadász és elméletíró, mesemondó. Az elbeszélések mindegyike közismert, de mégis különleges históriák, események köré épülnek (Ezékiel jelenései, a negyvenéves pusztai vándorlás, Szürakuszai ostroma), és az ezek hátterében rejtőző kérdéseket veti fel, titkot igyekeznek leleplezni. Sodró meséiben Hász Róbert e mítoszokból teremt magánmitológiát a gyökértelenség, a magány oldására. Mintha a kifele menekülő ember közösség iránti vágya tükröződne ezekben a históriákban. Az elbeszélő a mindenre elszánt történetíró tényfeltáró alapossággal adja közre az emberiség egészét érintő, kapukkal elzárt rejtélyek magyarázatát. |
||
| Recenzió, kritika János vagy Pál? Hász Róbert: Sok vizeknek zúgása Heti Válasz, 2008. július 31. 56. l. Erős Kinga: Három kortárs (Ambrus Lajos: Lugas – more patrio; Hász Róbert: Sok vizeknek zúgása; Tóth Erzsébet: Szívhangok) Új Könyvpiac, 2008. július Velkey György: Hász Róbert: Sok vizeknek zúgása Szépirodalmi Figyelő, 2008/5. 71. l. Major Anita: Elmesélések – Hász Róbert mágikus prózájáról » Magyar Nemzet, 2008. dec. 20. Vörös Dóra: Újra és újra... – Hász Róbert: Sok vizeknek zúgása » Kikötő Online, 2008.12.26 |
||
|
|
|
|
||
|
|
|
A költő Tóth Erzsébet legutóbbi köteteivel (Láncok a csuklón, Camus napsütése) már prózaíróként is bemutatkozott. Ezzel a könyvével visszatér egy elveszni látszó literátori hagyományhoz – a költői, írói tárcához, annak is a legjobb emlékeihez, Kosztolányihoz , Móriczhoz és Jékelyhez. Felfedezi és újjáéleszti az írói műhelymunka becsületét és érvényességét. E rövid írások majd’ mindegyike konfesszionális: vallomás költészetről, gyerekkorról, költőkről (Nagy László, Borges), olvasmányélményekről (Camus), költőtársakról („arctalan nemzedék”), költői indulásról – színes, színvonalas textusok. Tematikájuk változatos; úgy kordokumentumok, hogy a könnyed, biztos kézzel rajzolt anyagok saját, hétköznapi aktualitásukon túlnőve elvontabb tartalommal telnek meg. |
||
Recenzió, kritika Erős Kinga: Három kortárs (Ambrus Lajos: Lugas – more patrio; Hász Róbert: Sok vizeknek zúgása; Tóth Erzsébet: Szívhangok) |
||
|
|
|
|
||
|
|
|
Egy mitikus különvilág, a lét-nemlét határáról, az álom határáról, a földrajzi kelet határáról („Káspi nagy szikes partjai” határáról), a régiek-újak seregszemléjéről indítja dikcióját Kiss Anna… S a megszokott fegyelemmel, nyelvi invencióval és mély erudícióival. Kompozíciója szerint nem csupán önálló darabok lineáris gyűjteménye ez a kötet; inkább, akár az előzőek (De [2001], Az éden íze [2006]), eposzi fogantatású. Élettudás, szerelem-halál tudása, önmagunk autentikus személyiségének megtalálása – Kiss Anna nagyszerű, sodró lendületű, fenséges válaszai a létezés örök kérdéseire. |
||
| Recenzió, kritika Molnár Brigitta: Az élet varázsol (interjú Kiss Annával) » |
||
|
|
|
|
||
|
|
|
Szántó F. István tanulmánykötete hiánypótló irodalomtörténeti munka. A mű centrumában a magyar szellemtörténet egyik elfelejtett folyóirata, a Sziget és Hamvas Béla kapcsolata áll. A Sziget 1935 és 1939 között megjelent három számát a nemzetközi hírű klasszikafilológus Kerényi Károly jegyzi, de alapítói és munkatársai között ott találjuk az ismert Hamvas Bélát, Szerb Antalt, Németh Lászlót vagy a kevésbé neves filozófiatörténész Kövendi Dénest és a szellemtörténész Prohászka Lajost. A Sziget különleges vállalkozás volt: egyszerre érvényesültek benne a Kerényi-féle vallás- és mítoszkutatás új szempontjai és a „nem-irodalmi”, görög tematikájú magyar esszé addig ismeretlen változatai, amelynek kimunkálásában Hamvas Bélának volt döntő szerepe. A Sziget amilyen rövid életű szellemi vállalkozás volt, olyan jelentős visszhangot váltott ki: tudománytörténeti frissessége, tárgyi kuriozitása, filozófiai elmélyültsége és aktuális üzenete, („legyünk görögök”) révén. Mind a kortársak, elsősorban Fejtő Ferenc és Szentkuthy Miklós, mind a Hérakleitosz-féle filozófiai hagyomány művelői haszonnal forgatták – a ma olvasója számára is különös színfoltot jelent. A jeles Hamvas-kutató Szántó F. István könyve mind az irodalomtörténet, mind az érdeklődő olvasók számára fontos esemény: a lapszerkesztő és munkatárs Hamvas eddig ismeretlen oldalát ismerhetjük meg. |
||
| Recenzió, kritika Jász Attila: Ex libris » Élet és Irodalom, 2007. szeptember 6. Varga Mária: Szántó F. István: A hüperioni hang » Kortárs folyóirat, 2008/1. Gere Zsolt: Egy látható történet » Revizor (NKA) 2008.07.13. |
||
|
|
|
|
||
|
|
|
Csiki László kisprózai írásai műfaji és tematikai változatosságuk mellett is sok szállal kapcsolhatók egymáshoz. Majd’ mindegyikük alaphangja azonos írói attitűdből, egyfajta sztoikus alapállásból fakad: a nagy ívű kérdésfelvetések helyett az apró dolgok szemlélése kerül előtérbe. A szüzsé változhat, a lényeg sérthetetlen marad, olvassunk akár a széthulló közösségű, reménytelenségbe fulladt magyar falvakban megrendezett szombat délutáni futballmeccs kudarcáról, a Duna-delta időtlen szépségéről, vagy a Székelyföld „elpópásításáról”, az ortodox térfoglalásáról – és nem utolsósorban könyvekről, írókról, kortársakról és hajdan voltakról egyaránt. |
||
|
|
|
|
||
|
|
Marx József |
Hernádi Gyula (1926–2005) a kortárs szépirodalom meghatározó és szimbolikus alakja volt, akit főként regényíróként ismer az olvasóközönség. Életműve lényegében újrakiadásra vár – a prózanyelvet és a prózai formákat megújító munkássága olyan korszakos művekben öltött testet, mint a Péntek lépcsői, a Száraz barokk, a Sirokkó, vagy a magyar „blődli” feltalálását illusztráló Drakula-történetek. Hernádi Gyula ugyanakkor Jancsó Miklós forgatókönyvírójaként vált a szélesebb publikum előtt ismertté. Portréjuk az 1960-as évek elejétől együtt töltött pályaévek alatt összeforrt – a téma, a stílus, a struktúra, az elbeszélő szerkezet a hatalom látványos színeváltozásainak elemzése közben filmtörténeti jelentőségű művekben öltött testet.(Oldás és kötés, Szegénylegények, Sirokkó, Égi bárány stb.) Marx József esztéta és filmtörténész az irodalom és film stiláris kapcsolatát elemzi – felrajzolja a nagyon hiányzó filmírói portrét. A teljes életművet feldolgozza – könnyed, olvasmányos nyelv, az elemzés mélységei és a kordokumentumok használata teszik a könyvet emlékezetessé. |
||
|
|
|
|
||
|
|
Reményi József Tamás |
A szerző így ajánlja könyvét: …az általános reklámpszichózishoz igazodó, fogyasztói irodalmi életben különös jelentősége volna, ha szerepe, hatása, egyáltalán újra játéktere lehetne a huszadik század első felében oly nagyszerű tollforgatók által művelt zsurnálkritikának. E sorok írója… szeretné, ha bizonyíthatná, hogy a gondolattalan recenzió, a szóvirágos ajánlás és a kritikátlan rekonstrukció ellenében e műfaj működőképes. A több mint egy évtizede – túlnyomórészt a Népszabadság hétvégi mellékleteiben – rendszeresen megjelent írásaiból pedig azért konstruált egy kis könyvet, mert reméli, hogy ha tíz évig elég következetes és bőkeblű (azaz mindennemű irányzatok iránt elfogulatlan) volt, akkor a kortárs magyar irodalomról sok mindent elmondhatott in statu nascendi. |
||
|
|
|
|
||
|
|
Sárközi Mátyás |
A Londonban élő magyar író mindennapjairól tudósító feljegyzések tükrözik a nyugati magyar emigráció „itt is-ott is itthon levés” érzetének kettősségét, a honfiúi kötödést hazához, nyelvhez és egy europäer szenvtelen figyelmét is hazai visszásságokkal kapcsolatban, és megrendítően szólnak egy generáció – az egykori ’56-os fiatal menekültek – megöregedéséről, elmagányosodásáról, elszigetelődéséről. |
||
|
|
|
|
||
|
|
Vasadi Péter |
„Intarzia” – művészi faberakás a bútorkészítésben; díszítés, ornamentika egy olyan költészetben, amely éppen nem hivalkodó csábító küllemével. Vasadi Péter gondolati lírájának legfőbb attribútuma ugyanis a belső mozgás, az elmélyült örvénylés és a kíméletlen megértés szenvedélye. |
||
|
|
|
|
||
|
|
Alexa Károly |
Alexa Károly a szombathelyi Életünkfolyóiratban megjelent és itt összegyűjtött recenziói áttekintést nyújtanak az elmúlt évek hazai kortárs irodalmáról. Az egyes könyvekhez kapcsolódó kritika lehetőséget nyújt a recenzensnek, hogy tágabb irodalomtörténeti vagy poétikai kérdésekről is szóljon, a rá jellemző áttekintő készséggel, történeti háttérrel és érzékletes beszédmódban. Olvashatunk Nagy Gáspár és Tar Sándor, Spiró György és Tüskés Tibor, Döbrentei Kornél és Somogyi Győző, Karátson Endre és Szabó Magda köteteiről, és ezek kapcsán markáns értekezéseket a mai népiességről, a politikai költészet lehetőségeiről, a magyarországi zsidó irodalmi reneszánszról, a feminista irodalomról, az erotikus költészetről. |
||
|
|
|
|
||
